Sok-sok játék, verseny és jókedv a Gólyahétvégén
A KÖFEDISZ immár harmadik alkalommal rendezte meg a a Gólyahétvégét IX. osztályos diákok számára. A szeptember 22-23. közötti rendezvényről Farkas Henrietta, IX. E osztályos diák beszámolóját olvashatják:
Szeptember 22.-én, szombaton reggel nyolc órára nagy tömeg gyűlt össze a Kölcsey Ferenc Főgimnázium épülete előtt. Immár harmadik alkalommal rendezték meg nekünk, kilencedik osztályosoknak a Gólyahétvégét. Mindnyájan alig vártuk, hogy Tasnádra érjünk, és saját szemünkkel lássuk, miből is állhat ez a két napos kirándulás.
Rövid idő alatt meg is érkeztünk a táborba, ahol lepakolhattunk a kis házakba, amelyekbe hármasával, négyesével költöztünk be. A házak elfoglalása után már kezdődtek is a várva várt programok. Pataki Enikő igazgatónő köszöntött mindenkit, és biztosított minket arról, hogy ugyanolyan kellemes élményekkel gazdagodunk majd, mint a tavalyi és tavaly előtti kilencedikesek.
Ezután Orbán Emőke tanárnő segítségével megkezdtük a "bemelegítést" , ami kellőképpen előkészített minket az egész napon át tartó játékokra. Egy játék keretében minden jót kívántunk egymásnak, és reméltük, hogy minél hamarabb összeszokunk és egy remek csapat alakul ki a nap végére. Ebben elősegített minket a következő tevékenység. Minden osztálynak egy osztályhálót kellett készítenie, amely az általunk rajzolt, színezett és kivágott tengeri élőlényekből állt. Mindenkinek volt egy halacskája, egy tengeri csikója vagy tengeri csillaga, amit felakaszthatott a saját készítésű hálóra. Remekül néztek ki a színesebbnél színesebb figurák, és készítésük közben jobban megismerhettük mentorainkat is, akik a Kölcsey Ferenc Diákszövetség tagjai, és akik vállalták, hogy segítsenek nekünk a feladatok ismertetésében, és hogy minél élvezetesebbé tegyék számunkra ezt a hétvégét.
Ebéd után újabb szórakoztató programok következtek. Kristóf Mihály testnevelés tanár úr vezetésével minden osztályból 6-8 diák versenyezhetett. Először stafétában, majd futásban próbálták ki magukat a tanulók. Ez mindannyiunkat felvillanyozott, még azokat is, akik nem versenyeztek, hiszen a szurkolás is ugyanannyira lázba tudott minket hozni. Az eredményhirdetést nagy tapssal jutalmaztuk.
Ezután következett a leghosszabb , és egyben legizgalmasabb játék, a Kincskeresés, amelyben a kilencedikes osztályok külön - külön vettek részt. Hat állomásnál várták a diákokat a KÖFEDISZ tagjai, mindegyik állomásnál egy-egy feladattal. Volt, ahol négy perc alatt kellett olyan hosszú "kígyót" készítenünk, amilyet csak tudtunk, különféle tárgyakból amik nálunk voltak, volt ahol bizalom alapján kellett megoldanunk a feladatokat, de mindegyik játéknak az volt a lényege, hogy összeszokjunk az osztálytársainkkal, és figyeljünk egymásra. Minden csapat nagyon jól teljesített, megszereztük azokat a kincseket, amelyek másnapra voltak szükségesek, de egyelőre még nem árulták el nekünk, hogy pontosabban mire is. Voltak feladatok, amikkel rendesen meg kellett küzdenünk, de annál nagyobb volt az öröm és az elégedettség érzése, mert megtanultuk, hogy együtt mindent el tudunk érni, ha mi is úgy akarjuk.
A vacsora előtt mentoraink még megismertettek minket olyan játékokkal, amik megmozgattak minket, és amiket rendkívül élveztünk. A tábor zengett a nevetéstől, jókedvtől, és mindenki pompásan érezte magát ebben a nagy közösségben.
Vacsora után egy fergeteges bulival koronáztuk meg a szombati napot, amely karaokéval kezdődött, és tánccal zárult. Tanárok és diákok együtt énekelték az Abba, Edda számokat és más klasszikusokat, ezután pedig maradt másfél óra táncolni is. Mindenki fáradtan, de elégedetten tért vissza a kisházakba, hiszen egy mozgalmas napon voltunk túl, ami rengeteg meglepetést hordozott magában, és amelynek során az osztálytársak össze tudtak szokni egymással, a tanárokkal, és iskola társaikkal is.
Másnap, vasárnap reggel már mindenki nyolc óra előtt talpon volt, és el is indultunk reggelizni. Ezután persze folytatódtak a tevékenységek, amelyeket már egyre jobban vártunk, hiszen tudtuk, hogy élvezni fogjuk őket. Délelőtt minden osztálynak el kellett készítenie az osztály bannerét, amelyre egy mottót is fel kellett írniuk ami az osztályt jellemzi. Ekkor megtudtuk, hogy azok az anyagok, amelyeket a Kincskereső játéknál kaptunk, ehhez kellenek, hiszen nem volt szabad más eszközöket használni, csak a kapott tárgyakat. Mindenki rendkívül ügyesen megoldotta a feladatot, és a bannereket ebéd után be is mutathatta minden csoport. Ezenkívül minden osztálynak volt egy-egy rövid himnusza is, amelyet a "Kis Karácsony, Nagy Karácsony" című ének dallamára kellett megírniuk. Érdekes és szórakoztató szövegek születtek, amik az osztályok kreativitását bizonyították. Sajnos miután ezek elhangzottak, a Gólyahétvégének hivatalosan is vége lett az oklevelek kiosztásával, majd rövid csomagolás után indultunk is haza.
Összességében az összes kilencedikes diák nevében azt mondhatom, a hétvége fergeteges volt, mindenki nagyon jól érezte magát, és a KÖFEDISZ, illetve a tanárok segítségével most már mi gólyák is igazi kölcseysnek érezzük magunkat, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium fantasztikus közösségének lehetünk részei, és biztosan tudjuk, hogy a következő négy évünk ugyanilyen kellemesen fog eltelni az iskola falain belül.
